A találkozó második napján a reggeli programot a pécsi plébániák rendezték. Minden szállást adó plébániában nagyjából egy órás taizé imát tartottak a fiatalokkal teli templomokban. Az imát követően kis csoportokban a zarándokok a barátságról beszélgettek egymással a Filippieknek írt levél 2,1-5 alapján. hogy az Evangélium hogyan változtathatja meg másokhoz való viszonyunkat.

A kiscsoportos beszélgetések után elérkezett a déli ima ideje, melyen - a tegnapi estéhez hasonlóan - a Laubert Dezső Sportcsarnokban összegyűltek a fiatalok. A közös imát követően elérkezett a közösségi élet teljesebbé és mélyebbé tételének egy másfajta  eszköze, a közös étkezés.

Az ebédet követően a workshoppok következtek, ahol a fiatalok legnagyobb problémája a bőség zavara volt. Azt lehet mondani, hogy mindegyik műhely körül igen nagy volt az érdeklődés (a székek korlátozott száma miatt nem ritkán a földön ülve hallgattak végig egy előadást, vagy beszélgettek egy adott témáról).

Este hét órakkor elérkezett a találkozó utolsó programja a sportcsarnokban, melyre több, mint háromezer zarándok érkezett. A közös ima után Mayer Mihály, pécsi megyéspüspök emlékezett vissza a húsz évvel ezelőtti találkozóra, majd Alois testvér beszélt az összetartozásról és arról, hogy nem a nagy tettek fogják megváltani a világot, hanem a nap mint nap megtett jócselekedetek.
A beszéd után felolvasták azon - közel húsz - országot, ahonnan a zarándokok érkeztek.

Az sportcsarnoki taizés imádságot a több, mint két órás kereszt körüli imával zártuk.